múlván
múlván [ú v. u] névutó (ragtalan szó után, ezzel együtt értve) (ritka, kissé régies)
Múlva. Őszi harmat után | Végre mikor aztán | Fujdogál a hideg szél, | Nem sok idő múlván | Sárgúl hulldogálván | Fáról a gyönge levél. (ismeretlen szerző) Egy óra múlván hozz föl egy tál datolyát. (Gárdonyi Géza)
