munkabíró
munkabíró melléknév -an v. -n, -bb
Olyan <személy>, aki képes munkát végezni, dolgozni, megvan az ereje hozzá. Tizenöt éves korában már munkabíró volt. Kétszáz, háromszáz munkabíró, erős férfi … lebzsel itt egész nap … (Mikszáth Kálmán) || a. Olyan <személy>, aki az átlagosnál több v. nehezebb munka elvégzésére képes, másoknál jobban bírja a munkát, s nem egyhamar fárad el. Nagyon munkabíró ember. Édesapám … olyan feleséget akart látni a feleségében, aki az ő legénykori álmainak …, megfelelt volna. Az ő feleségének éppen olyan erősnek, izmosnak, munkabírónak … kellett lennie, aki ő maga volt. (Móricz Zsigmond) || b. (irodalmi nyelvben) Munka végzésére alkalmas. Munkabíró kéz, kor, lélek. [Kisfaludy Károly emlékezete.] Mit mondjon tereád a hon, Kit szép férfikarod munkabiró delén A sír árnya boríta el? … (Vörösmarty Mihály)
