1. Tág. ért. az az idő, amelyet a dolgozó szolgálatban, munkahelyén munkával tölt, a munkára fordít. Fizetett munkaidő;→kötetlen munkaidő; a heti, a napi munkaidő; a munkaidő meghosszabbítása, megrövidítése. A mezei munkás azzal rövidíti munkaidejét, hogy társaival tréfásan kötődik. (Jókai Mór) Az asszony … nézte [a körorvost], mint egy könyv szürke fedelét, vagy ahogy az eget nézik falun… munkaidőben. (Kaffka Margit) || a. Ennek egy napra, esetleg egy hétre eső része. Nyolcórás, 48 órás munkaidő; a teljes munkaidőt kihasználja. A munkások sokat harcoltak a nyolcórai munkaidőért. Munkaidőm legjavát, a délelőtti órákat, nem kell gépies foglalkozásnak áldoznom fel. (Arany János)
2. Az az idő, amely alatt vmely munka elvégezhető, vmely termék elkészíthető. →Szükséges munkaidő;→társadalmilag szükséges munkaidő. Egy ilyen darabnak a munkaideje nyolc perc. Gépek alkalmazása megrövidíti a munkaidőt.
3. <Főleg mezőgazdaságban:> dologidő. Ilyen munkaidőben nem érünk rá. A nagy munkaidőre szabadságot kapott. Ha nem lett volna olyan nagy munkaidő …, akkor lett volna, aki felokosítja [a kocsmárosnét] … De éppen hordás idején történt a dolog. (Móra Ferenc) Nem jött senki segíteni. Nagy munkaidő is volt még, az igaz, akkor törték a kukoricát. (Móricz Zsigmond)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.