munkaképtelen
munkaképtelen melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki betegsége, rokkantsága, öregsége, testi v. szellemi alkalmatlansága miatt nem tud dolgozni. Munkaképtelen öreg ember; munkaképtelen tüdőbajos. Baleset folytán munkaképtelenné vált. || a. (gyak. túlzó) Olyan <személy>, aki átmenetileg képtelennek érzi magát vmely, főleg szellemi munka végzésére. A nagy hőségben munkaképtelenné váltunk.
2. (rosszalló) Olyan <személy, csoport>, akinek, amelynek nincsen meg rá a képessége, tehetsége, hogy jól dolgozzék; a feladatok elvégzésére alkalmatlan, képtelen. A munkaképtelen vezetőt leváltották.
II. főnév -t, -ek, -je [ë, e] (rendsz. többes számban) Munkaképtelen (I. 1) személy. A munkaképtelenek nyugdíjat kapnak.
munkaképtelenség.
