munkakerülő
munkakerülő melléknév és főnév (rosszalló)
I. melléknév Olyan <személy>, aki kibúvik a munkavállalás alól, v. a vállalt munkát hanyagul, lustán végzi. Munkakerülő, iszákos ember; munkakerülő csavargó. Az ügyvédet elítélték … Fogságát kiülte, kiszabadult, s … szövetkezett a leghanyagabb … munkakerülő fiatal ügyvéddel. (Jókai Mór) || a. (ritka) Ilyen személyre jellemző, tőle származó, vele kapcsolatos. Munkakerülő viselkedés.
II. főnév Munkakerülő ember. Megrögzött, notórius munkakerülő. A munkakerülőket átadták a hatóságnak. A haszontalan, … vén munkakerülő a Hauptmann szófukar előadásában csodálatosan megelevenedik előttünk. (Ambrus Zoltán) A razzia igen szép eredménnyel végződött. Öt zsebtolvaj, … huszonhét notórius munkakerülő került a rendőrség kezére. (Nagy Lajos)
munkakerülői.
