munkásság
munkásság főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. A munkások összessége v. vmely kisebb-nagyobb csoportja. Gyári, ipari, mezőgazdasági, üzemi munkásság; a gyár munkássága; a magyar, az ózdi munkásság. A mezei munka után hazajön a munkásság vacsorázni. (Móricz Zsigmond) || a. Munkásosztály. A munkásság politikai harca; a munkásság és a dolgozó parasztság szövetsége. A szocializmusban a munkásság megszűnik kizsákmányolt osztály lenni. Így élünk mi, Horkolva alszunk s törten, egymás hátán, mint odvas farakás … | De – elvtársaim! – ez az a munkásság, | mely osztályharcban vasba öltözött. (József Attila)
2. Jelentős, fontos tevékenység. Eredményes, fáradhatatlan, lankadatlan munkásság; → irodalmi munkásság; közéleti, politikai munkásság. Munkássága több tudományágra is kiterjedt. Szorgalmas munkásságot fejt ki. Megkezdte munkásságát. Már az önképzőkörben nem megvetendő irodalmi munkásságot fejtett ki. (Kosztolányi Dezső) || a. Ennek eredménye; teljesítmény. Tudományos munkásságáért Kossuth-díjjal tüntették ki. [Vas Gerebent] irodalmi munkássága a legkedveltebb elbeszélők közé érdemesíti. (Jókai Mór)
munkásságú.
