muskotály
muskotály főnév -t, -ok, -a
1. Sajátságos, kellemes illatú és zamatú szőlőfajta, ill. az ezt termő szőlőtő. Külön szüretelték a muskotályt. Elég ideje maradt Tóth Mihálynak, hogy a szőlője … úgyszólván minden tőkéjét megismerje, … az góhír [= gohér], muskotály, kadarka … (Mikszáth Kálmán)
2. Ebből a szőlőből sajtolt bor. Két palack muskotály.
3. Ehhez hasonló illatú, zamatú dohány v. gyümölcs. Nagy nevetség lesz abból, ha rajtakapják, hogy ő zágoni fenyőlevél-tobákkal veszejti meg [= hamisítja meg] a török muskotályt. (Móra Ferenc)
Szóösszetétel(ek): muskotályalma; muskotálydohány; muskotálykörte; muskotályszilva; muskotályszőlő.
