nagyhangú
nagyhangú melléknév -an, -bb (rosszalló)
1. Véleményét öntelten, fölényesen közlő, nyilvánító, hangoztató, erőszakosan hirdető <személy>. Nagyhangú demagóg, diákvezér, szónok.
2. A tartalom jelentéktelenségét, ürességét, értéktelen v. hamis voltát hangzatos szavakkal, nagyképű előadásmóddal leplező, pótoló <megnyilatkozás>. Nagyhangú beszéd, előadás, kijelentés, szónoklat. A fráziscsináláshoz sem értek, hogy népszerű sallangokkal fedezhetném az igazi belbecs hiányát ily nagyhangú alkalmi költeményben. (Arany János) Dologra csak. – Hiú nagyhangu szóval | Már jóllakánk. (Madách Imre)
nagyhangúság.
