nagykorú
nagykorú melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <személy>, aki bizonyos – törvénnyel megszabott – életkort (ez a Magyar Népköztársaságban a 18. életév) betöltötte,vagy aki még ezelőtt házasságot kötött, s akinek ennek következtében jogi értelemben vett teljes cselekvőképessége van. Jövőre válik nagykorúvá, akkor szavazati jogot is kap. Ön nagykorú lett, s ezzel én megszűntem önnek gyámatyja lenni. (Jókai Mór) || a. Szellemileg nagykorú: értelmi tekintetben fejlett, szellemi téren önálló, tájékozott <személy>. || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Szellemileg érett, önálló, sorsát maga intéző. Midőn a népek gyermekek valának, Magoknak cifra, ragyogó játékszert, Bibor karszéket s koronát csináltak … De nagykorú lett a világ, s a férfi Nem gondol többé gyermekjátékával. (Petőfi Sándor) Igen, tán volna egy, a gondolat, mely öntudatlan szűdben dermedez, Ez nagykorúvá tenne. (Madách Imre)
II. főnév -t, -ak (-k), -ja (jogtudomány) Nagykorú személy. A nagykorúak jogai.
