nagyocska
nagyocska melléknév
1. Serdülő korú, még nem felnőtt <személy>. Nagyocska gyerekei vannak már. Két nagyocska leány ült a két oldalamra. (Tolnai Lajos)
2. (ritka) Eléggé, meglehetősen nagy <dolog, tárgy>. A szoba alacsony, az ablak nagyocska, s párkányát elérheti a térd. (Kazinczy Ferenc) || a. (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) A kelleténél, a szokottnál nagyobb. Nagyocska ajak, fej, orr. Középtermetűnek mondhatom, … tömött vastag bajusszal, mely nagyocska szabású szájára hajolt. (Tolnai Lajos)
nagyocskás.
