1. Az az égtáj, amelynek irányában a napot kelni látjuk; kelet. A napkeletnek elterülő falu fehér házai élesen rajzolódnak ki a szürkéskék ég alapjára. (Justh Zsigmond) Látja kelmed azt a diófát az akarattyai csárda kéményétől … napkeletre? (Eötvös Károly) Hadd építek most egy templomot. | Napkeletre nyúl a nagyhajó. (Babits Mihály)
2. Tőlünk keletre elterülő vidék, keleti országok együttvéve. Nem ronthatott el tégedet egykoron | … világot ostromló töröknek | Napkeletet leverő hatalma. (Berzsenyi Dániel) || a. (gyak. nagy kezdőbetűvel) (átvitt értelemben, költői) A magyarságnak közelebbről meg nem határozott, a mondákban szereplő keleti őshazája. S a bús csendbe merűlt országok puszta határit | Napkelet ifjainak dobogó paripái tiporták. (Vörösmarty Mihály) Ős Napkelet olyannak álmodta, | Amilyen én vagyok: | Hősnek, borúsnak, büszke szertelennek … (S az álmosoknak, piszkosoknak … Én nem vagyok magyar?) (Ady Endre) || b. (költői) Költői képzelet szülte romantikus, örökké viruló, napsugaras táj. Szép napkeletre [= napkeleten], hol tavasz lakik, S az ég a szellős ormig meghajol, Földben foganva, égben nyiladozva, Egy szép virág van. (Vörösmarty Mihály) Szép napkeletnek Viránya lelkem, Örök tavasznap mosolyog le rá. (Petőfi Sándor)
3. (ritka) Napkelte, a nap felkelése.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.