napos [1]
napos [1] melléknév -abb
1. Napsütéses, derült idő, napszak. Szép, napos reggel. Ragyogó húsvéti idő jött száraz, napos napok, (Kaffka Margit) || a. Napsütötte <hely>. Az utca napos oldala. Fönt napos a csúcs már, de alant, a rétség Déli verőfényét elnyomta sötétség. (Arany János)
2. Olyan <helyiség, lakás>, amely sok napfényt kap, amelybe a nap sokáig tartósan besüt. Napos tornác, veranda. Új lakásba költözködtünk. Gyönyörű lakás … Napos, világos, barátságos, utcai. (Kosztolányi Dezső)
3. (átvitt értelemben) (Az élet) napos oldal(a): előnyös, kedvező életkörülmények. A napos oldalon élte le életét. Eddig az életnek csak napos oldalát ismeré. (Eötvös József) Maki úr … akiről Regényi úr már előzetesen megállapította, hogy mindig a „napos oldalon” szokott lenni …, észrevette a veszedelmet. (Krúdy Gyula)
