négyszög
négyszög főnév
1. (mértan) Négy egyenessel határolt síkidom. Általános négyszög; → derékszögű négyszög; egybevágó, egyenlő oldalú négyszög; → ferde négyszög; a négyszög alapja, csúcsa, magassága, szögei; négyszöget szerkeszt. || a. Egyenlő oldalú négyszög; négyzet. || b. jelzői használat(ban) Négyszög alakban; négyszög alakú.
2. Ilyen v. ehhez hasonló alak, minta, terület. Kis négyszögeket hímzett a terítőre. Budweisnek százhatvannégy lépésnyi piaca van négyszögben. (Kazinczy Ferenc) Amint hirtelen hátranéztek, meg is látták az öreget az utcai lakásrész előtt az ajtó sötét négyszögében. (Babits Mihály) || a. Ilyen v. ehhez hasonló alakzat, amelyet rendezett sorokban álló katonák v. más testület tagjai alkotnak. Katonai, kivégzési négyszög. A diákság négyszögben állt fel. [A király] Vonata fel sátort messzelátó dombra Szépet, nagyot oztán [= aztán], – mit akar, nem mondta, Csak, hogy egész hada másnap ebéd tájon Körül a domb mellett négyszögbe felálljon. (Arany János) A nemzetőrség egy zászlóalja négyszöget képezett. (Vajda János)
Szóösszetétel(ek): 1. négyszög-keresztmetszet; négyszögmagasság; négyszögláb; négyszöglap; négyszögmérföld; 2. várnégyszög.
négyszöges; négyszögű.
