nehezít
nehezít [e-e] tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e]
1. Folyamatosan nehézzé (I. 8, 9–10, 11) tesz vmit. Nehezíti a gép járását; helyzetemet nehezíti az, hogy … A terep mindjobban nehezítette a hadsereg előnyomulását. Riumint átfutotta a düh …; hanem a másik percben már lehűté … az a gondolat, hogy indulatoskodásával megint családja sorsát nehezítené. (Jókai Mór)
2. (ritka, költői) Folyamatosan súlyossá v. súlyosabbá tesz vmit. A viharok szárnyát zápor nehezíti. (Vörösmarty Mihály) || a. (szövőipar) <A megmunkálás során súlyából vesztett textilanyagot> vmely vegyiszer hozzáadásával nehezebbé (1) teszi. A főtt selymet, a kimosott árut nehezítik.
Igekötős igék: megnehezít.
nehezítés; nehezített; nehezíthető; nehezítő; nehezíttet.
