nekibúsul
nekibúsul ige
1. tárgyatlan <Vmely látható ok nélkül> elkezd nagyon búsulni, vmely bús hangulatnak egészen átadja magát. Úgy nekibúsult, hogy leitta magát. || a. tárgyatlan Nagyon elszomorodik, elkeseredik vmi miatt. Igy beszél Losonczi, így van ő elszánva, | De a többi népség csüggedez a várba … Kin a várkapitány szörnyen neki búsul: „Hát igy kell az esküt megszegnetek rútul?” (Arany János)
2. tárgyas (ritka, népies) Nekibúsulja magát: magát búsulásnak, bánatnak adja; elveszti kedvét. Megcsóválja fejét, neki búsulja magát, s olyat tesz elkeseredésében hogy még … (Arany János)
nekibúsulás; nekibúsuló; nekibúsult.
