nem [1]
nem [1] [ë v. e] főnév -et [ë v. e], -e [e]
1. Azaz – elsődlegesen a szaporítószervekben megnyilvánuló – jelleg, amelynek alapján vmely élőlény hímnek (férfinak, fiúnak) v. nősténynek (nőnek, leánynak) minősül. A két nem; a gyermek, az állat, a növény neme; nemre való tekintet nélkül; (ritka, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) megfoszt nemétől: ivartalanít; (átvitt értelemben, rosszalló) kivetkőzik neméből: <főleg nő> nemiségéből eredő nőies természetével ellentétes viselkedést tanúsít. [Dukai Takács Judithoz.] Te megboszulva méltóságtokat Kihágsz nemednek szűk korlátiból (Berzsenyi Dániel) Hogy mi a nem, még mindig annyira | értettem csak, mint a latinban a | főnevekét … | Hiába láttam ujszülötteket, | különbségük csak véletlen jelet | mutatott. (Szabó Lőrinc)
2. (rendsz. jelzővel) Azon élőlényeknek, főleg embereknek, állatoknak az összessége, amelyek e jelleg tekintetében egy csoportot alkotnak. A másik nem; az → asszonyi nem; a gyengébb, a női v. a szép nem; az → erősebb nem. Hogy a szelíden érző szép nemet … Guzsalyra, tőre [= tűre] kárhoztatni szokta A férfitörvény, vajjon jól van-e? (Berzsenyi Dániel) Oh asszonyi nem te – becsület e nemnek! (Arany János) Miska, … mint derék lovag … síkraszállt a nemért, melyhez anyja és neje tartozott. (Babits Mihály)
3. (nyelvtudomány) <Bizonyos nyelvekben, összetartozó mondatrészek egyeztetésekor> a névszóknak, ritk. igéknek a nyelvtani alakok (a ragozás) szabályszerű különbségében megnyilvánuló jellegzetessége, amelynek alapján két, három, esetleg több csoport (1) valamelyikéhez tartozónak minősülnek. A latinban a jelző megegyezik a jelzett szóval nemben, számban és esetben.
4. (népies, irodalmi nyelvben) Nemzetség, család. Főúri, királyi, paraszti, polgári nem. Hanzsárt vagy hosszú kést nem szabad más asszonynak viselni, csak a császári nemből való asszonyoknak. (Mikes Kelemen) Bizonyosan valami nagy nembül való úri fiú … (Móra Ferenc) || a. (régies) Az emberi nem: az emberek összessége; az emberiség.
5. (állattan, növénytan) A családnál kisebb, a fajnál nagyobb rendszertani egység; nemzetség.
6. <Logikai osztályozásban> az osztálynál szűkebb, a fajnál szélesebb körű általános fogalom. || a. (választékos) Fajta, faj, válfaj. A büntetés egy neme; a betegségek, a halál különféle nemei. Nézd a tánc nemeit, mint festik játszi ecsettel A népek lelkét. (Berzsenyi Dániel) Puszta a kert, e helyett a Szántóföld szépen virít. Termi bőven a pipacsnak Mindenféle nemeit. (Petőfi Sándor) || b. A maga nemében: a) (csak) a hozzá hasonlók csoportján belül. Nem sokat ér, pedig a maga nemében ez a legjobb. b) (finomkodó) tulajdonképp, voltaképp. A maga nemében nem csúnya.
Szóösszetétel(ek): adónem; állatnem; alnem; árunem; csapatnem; ércnem; fegyvernem; férfinem; halálnem; hangnem; hímnem; nőnem; növénynem; pénznem; semlegesnem.
