némelyik
némelyik [ë v. e] névmás, határozatlan
I. melléknévi (népies) Vmely csoportból egy v. egynél valamivel több, de közelebbről meg nem határozott számú; egyik-másik; némely. Némelyik gyerek nagyon akaratos. Rangra … nem volt egyforma a társaság, némelyik négy ficánkoló lovon jött, másik két rossz gebén. (Mikszáth Kálmán) Becsődült mind a falu. Némelyik asszony csak éppen hogy szoknyát vetett magára. (Gárdonyi Géza) || a. <Célzásban, leplezésként:> ismert, de vmely okból meg nem határozott. Némelyik ember de sokat képzel magáról!
II. főnévi -et [e], -e [e]; -ünk, -tek [ë], -ük v. (népies) -őnk, -őtök, -őjük
1. A szóban forgók közül némelyik személy. –11 Némelyikünk, némelyiktek, némelyikük: közülünk, közületek, közülük némelyik. –12 (tárgyként, tárgyas ragozású igével) Némelyiket közülük nem látta szívesen.
2. A szóban forgó dolgok közül egyikmásik. A félezerben … nyúzott kanapék … mutogatták belső darócukat, s némelyiknek fölmetszett hasábul törött rugók …, meredeztek. (Babits Mihály)
