nemesi
nemesi [ë-ë v. e-e v. e-ë] melléknév
1. Nemeshez (II.), ill. a nemességhez (2) tartozó, nemest (meg)illető <dolog>. Nemesi előnév ←; nemesi vármegye; nemesi kiváltságok, kúria; nemesi levél: nemeslevél; nemesi szabadságok ←. Sok epesztő gonddal, sanyarú munkával | Éli mostan Imre a földi világot … Eladá a telket, a nemesi házat. (Arany János) Ha Noszty Feri annyit csuklott volna, ahányszor e napokban emlegették a nemesi kúriákon …, a doktorok bizonyára nem eresztik útnak tél közepén. (Mikszáth Kálmán)
2. Nemesektől (II.) eredő <dolog>. Nemesi felkelés ←; nemesi költészet.
