németség [némëtség v. némëccség v. németség] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. (választékos) A német (II. 2) melléknévvel kifejezett sajátság, jelleg; azoknak a tulajdonságoknak, sajátságoknak az összessége, amelyek a német embereket, népet, nemzetet jellemzik. Schiller a németség egyik legnagyobb kifejezője. || a. (választékos) Vkinek (vminek) német volta, jellege. Bach zenéjének németsége. Büszke németségére.
2. A beszédnek, a stílusnak az a tulajdonsága, hagy megfelel a német nyelv szellemének, törvényeinek, szerkezeti szabályainak. Helyes, hibás, jó, rossz, tiszta németség. Kifogástalan németséggel ír. Tört németséggel elmondta, hogy … || a. (jelzővel) A német nyelv vmelyik (táji) változata; német nyelvjárás. Bajor, berlini, osztrák németséggel beszél. A legzamatosabb bécsi németséggel tárgyalt. (Krúdy Gyula)
3. A németek, a német emberek összessége. Az egész németség; a németség lélekszáma. || a. A német nép vmelyik csoportja, nagyobb tömege. A magyarországi németség.
németségi; németségű.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.