nemkülönben
nemkülönben [nemkülömben v. nëmkülömben] határozószó és kötőszó
I. határozószó (választékos, irodalmi nyelvben) Az előzménytől, a megelőző v. a következő mondatból ismert módon; ugyanolyan módon, nem másként, hasonlóképpen ugyanúgy, ugyanígy. Szedje össze magát kegyelmed, és tegyen nemkülönben, mint ahogy tettenek őseink. (Jókai Mór) Nemkülönben jártam magam is. (Mikszáth Kálmán) Blanka leányom nemkülönben szerencsét csinált, … kitűnő ember kérte nőül. (Ambrus Zoltán)
II. kötőszó (egyenrangú fogalmak v. (ritk.) mondatok kapcsolására) (régies, választékos) És még, továbbá, szintén, valamint, is. Hasonló esetekről értesítenek bennünket Majolus és Ghirlandinus, nemkülönben a világhírű Boccaccio. (Jókai Mór)
nemkülönbeni.
