nemtő
nemtő [e] főnév -t, -je [e] (régies, irodalmi nyelvben)
Vminek a nemtője: az a személy, akiben a költői képzelet vminek a védő szellemét, őrszellemét, géniuszát látja. Oh, mi szép, mi jó vagy te, leányka, … Te hazám leglelkesebb leánya, Te hazám nemtője vagy talán. (Petőfi Sándor) S ment öregen, de mindig mozgékonyan elpusztíthatatlan nemtője a Familiának. (Babits Mihály) || a. Vmely eszmének jelképes (rendsz. női alakban való) megszemélyesítője; géniusz. Szerelem, költészet és ifjuság | Nemtője tár utat örök honomba. (Madách Imre) Én vagyok az élet, én a szerelem nemtője. (Jókai Mór) || b. (elavult, irodalmi nyelvben) Költői képzelet alkotta természetfölötti lény, tündér, jó v. ritkán gonosz szellem. Ím száll a mennyei nemtő, Egy tündér gyermek … | Ezt, hős Zongortól nemzette világtalan Olna. (Vörösmarty Mihály) Ki. vagy te, rém? Nem téged hívtalak, | A föld nemtője gyönge és szelíd. (Madách Imre)
nemtői.
