nemzedék
nemzedék [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Ugyanazon időben, egy korban élő, nagyjában azonos korú emberek összessége: generáció. Az elmúlt, a letűnt, a mai, a mostani, a jövő, a következő nemzedék; az ifjabb, a fiatal(abb), az idősebb nemzedék. A mi nemzedékünk két világháborút élt meg. Euripides már ahhoz a nemzedékhez tartozik, melynél a gondolkodás és érzés különbsége széles árkot von a műveltek és a tömeg között. (Péterfy Jenő)
2. Az egymást felváltó utódok (összessége) <egy családban v. más közösségben>; generáció. Első, második nemzedék; nemzedékek követték, váltották egymást; nemzedékről nemzedékre öröklődik, száll vmi. A ház három nemzedéket kiszolgált már. Nemzedék nemzedéket vált föl a nagy, sárgára meszelt líceumban. (Mikszáth Kálmán) [A falon] a leérettségizett ifjak csoportképei lógtak, tíz kép, tíz nemzedék. (Kosztolányi Dezső) A világ vagyok – minden, ami volt, van: | a sok nemzedék, mely egymásra tör. (József Attila)
3. Annyi idő, amennyi egy-egy emberi nemzedék felnövekedéséhez, kifejlődéséhez szükséges (25–30 év); emberöltő. A nemzedékek folyamán. Néhány nemzedéken át békesség volt a világban.
4. (irodalmi nyelvben) Az egy törzsből, nemből származott, egy időben élő utódok, ivadékok összessége; nép, nemzet. El fogsz pusztúlni korcsúlt nemzedék, E nagy világ most tisztuló szinéről. (Madách Imre)
Szóösszetétel(ek): nemzedékrend; nemzedéksor; nemzedékváltás.
nemzedéki.
