nemzetség
nemzetség [nemzeccség] főnév -et, -e [ë, e]
1. (történettudomány) <Az ősközösségi társadalmi-gazdasági alakulatban> egymással rokonságban levő családok közössége, az ősközösségi társadalom alapegysége.
2. (történettudomány, régies) Egy őstől származott, ennek nevét viselő ivadékok sora; tágabb értelemben vett család. A Rákóczi nemzetség; régi nemzetség sarja v. tagja; nemzetsége kihal vele; híres nemzetségből való, származó. Édes apámnak is hallám vitézségét: Hát csak én gyaláznám meg a nemzetségét? | Felmegyek Budára bajnok katonának. (Arany János)
3. (népies) Rokon (1a), rokonság. Minden nemzetsége becsületes ember. Egész nemzetségem itt élt. Semmiféle nemzetségem sem szolgált – felelte Piroska dacosan. (Mikszáth Kálmán)
4. (elavult) Nép, nemzetiség. Kegyetlen legények kerekedtek akkor, … Félt is tőlök minden halandó nemzetség, Az adót nekik, mint a köles, fizették. (Petőfi Sándor)
5. (növénytan) Nem (5); genus. A messze rónaság tele van hintve apróbb-nagyobb tömpölyökkel [= vadvizekkel], s azoknak a partjain díszlik … a zsurlók és páfrányok mindenféle nemzetsége. (Jókai Mór)
6. (jelzős kapcsolatban) (elavult) Vmilyen származású ember; leszármazott, ivadék. Szép ember lehetett valamikor és úri nemzetség. (Tolnai Lajos)
Szóösszetétel(ek): 1. nemzetségföld; nemzetségfőnök; nemzetségkönyv; nemzetséglajstrom; nemzetségőrző; nemzetségsarj; nemzetségtábla; nemzetségtag; nemzetségtörzs: 2. növénynemzetség.
nemzetségi.
