néne
néne [e] főnév nénét, nénje [nénnye], többes számban nénjei v. (ritka) nénéi (rendsz. birtokos személyraggal)
1. (kissé népies, elavulóban) Idősebb nőtestvér <fiatalabb testvéréhez való viszonyában; gyak. megszólításként, keresztnévvel is>. Vkinek édes nénje. Kedves néném! Hárman vagyunk testvérek: van egy néném meg egy öcsém. Margit nénéd már jobban van? Kis Bodor, a hősnek legutolsó gyermeke, nyájas Kedvü fi;… jó nénéit mosolyogva fenyíti. (Vörösmarty Mihály) Hát ahogyan a csodák jönnek, Úgy írtam megint ezt a könyvet… Se nem harcnak, se nem békének: Édes anyám halott nénjének. (Ady Endre) A felesége nénje … javában főzi…, a feketét. (Gelléri Andor Endre) || a. (birtokos személyraggal) Nagynéni v. általában idősebb rokon nő, néni. A néném és a nagybátyám. Ki szerethetné az édes nénémet jobban, mint én! (Mikes Kelemen) Sára … nénéd, az édesanyád testvére, … mindenikünket telefröccsent sárral. (Ady Endre) Lidi nénémnek öccse … | kenyéren élte éveit | s nem volt azúrkék paplana. (József Attila)
2. (gyak. birtokos személyraggal) (népies, kissé régies, bizalmas) Idős(ebb) (közeli) ismerős nő, főként parasztasszony <rendsz. megszólításként, (kereszt)névvel is>. Hogy van, kedves néném? Erzsi néne túrót árul a piacon.
3. (régies) Apáca, nővér (3). A szürke nénék kolostora. A növendék apácák az oltár mögé menekültek, a felriadt nénék serege … rohant a főajtónak. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): testvérnéne; unokanéne.
nénéz.
