névadó
névadó [v-a] melléknév és főnév (tudományos, hivatalos)
I. melléknév
1. Olyan <személy, dolog>, akiről, amelyről vkit, vmit elneveznek, akiről amiről vki, vmi a nevét kapja. Egy irodalmi korszak névadó főalakja; a magyar nemzet névadó őse. A rengeteg birtokok … határát a névadó vár ormáról nem lehet belátni. (Jókai Mór) [Kara] a Karayak névadó birtoka. (Móricz Zsigmond)
2. (1945 után) <Állandósult szókapcsolatokban:> névadó ünnepség: olyan ü., amelyet vmely üzem, vállalat, intézmény v. társadalmi szervezet rendez abból az alkalomból, hogy (rendsz. több) dolgozójának, tagjának gyermeke született; névadó szülők: olyan férfi és nő, gyak. házastársak, akik ilyen ünnepségen fogadalmat tesznek arra, hogy a szülőkkel együtt biztosítani fogják az újszülött gyermeknek a szocialista hazafiság szellemében történő nevelését.
II. főnév -t, -ja
1. (választékos) Névadó személy, dolog. Vmely tér, út, utca névadója.
2. (ritka) Az a személy, aki olyan nevet talál ki vkinek, vminek, amelyet mások is elfogadnak és használnak, aki elnevez vkit, vmit. A budai hegyvidék némely részének Döbrentei Gábor író volt a névadója.
