nevelkedik
nevelkedik [e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék, (-jen) [e, ë, ë]
1. <Gyermek, serdülő ifjú, leány> testben és lélekben fejlődve növekszik. Falun nevelkedett. Mostoha körülmények közt nevelkedett. Ebben a városban nevelkedtem. Ott, ahol én nevelkeltem, Egy dombról egy patak folyt. (Kisfaludy Sándor) Ahol én nevelkedtem, valóságos pásztoridillekben élt a politika. (Móricz Zsigmond) || a. Vmilyen nevelésben, oktatásban, képzésben részesülve növekedik, nő fel. Kollégiumban nevelkedett. Szocialista szellemben nevelkedett. A növendékek szakszerű felügyelet alatt nevelkednek. Úgy ért a gépekhez mintha köztük nevelkedett volna. || b. (átvitt értelemben, régies) Testben, lélekben nevelkedik: <gyermek, serdülő ifjú> testileg, lelkileg gyarapszik, gazdagodik. Nevelkedj te is testben és lélekbe. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. (választékos) Vmin nevelkedik: tudását, ismereteit, műveltségét vmely forrásból gyarapítja, s így jellemét fejleszti, világnézetét kialakítja. A haladó szellemű irodalmon nevelkedett. Lenin tanításain nevelkedett a kommunisták új nemzedéke.
3. (ritka, régies) <Ember, állat, növény> nő, fejlődik, növekszik. Plantáról [= palántáról] nevelkedik a mogyoró kemény fája. (Csokonai Vitéz Mihály) Laci nevelkedik, mint egy Toldi Miklós, erőben és vadságban. (Arany János)
4. (elavult) <Dolog, jelenség, szám> méreteiben növekszik, növekedik (1). Mindennap nevelkedik köröskörül a boldogtalanok száma. (Csokonai Vitéz Mihály) Harsog az országos Duna …, s iszonyúra nevelkedik árja. (Vörösmarty Mihály)
Igekötős igék: felnevelkedik.
nevelkedés; nevelkedett; nevelkedő.
