névelő
névelő [v-e] főnév -t, -je [e] (nyelvtudomány)
Olyan szófaj, ill. szó, amely vmely főnév, főnévi szerkezet v. főnévként használt más szófajú szó előtt (némely nyelvben, pl. a románban, utána) áll, és annak határozott (ismert), ill. határozatlan (ismeretlen) voltára utal (pl. a magyarban: a, az; egy). → Határozott névelő; → határozatlan névelő. A főnevek előtt állni szokott a vagy az … névelő (articulus) nevet visel nyelvtanainkban. (Arany János) Néha olyan színibírálatokat olvasunk, melyekben csupán a névelők és a ragok magyarok. (Kosztolányi Dezső)
névelőjű; névelős; névelőtlen.
