nevető
nevető [e-e] melléknév
1. Olyan <személy>, aki nevet (1, 3, 5). Nevető harmadik: az a harmadik, kívülálló személy, aki két fél civódásának hasznát látja, s esetleg kárörömmel nézi; nevető örökös(ök): aki(k) a gazdag örökhagyó halálának örül(nek).
2. Belső örömöt, vidámságot, jókedvet sugárzó <arc, szem>. Pálma nevető szemekkel meredt rá. (Jókai Mór) Ez milyen jó, nem tudtam eléggé… belehelyezkedni az én édesapám karjai közé. Mer [= mert] ez az én apám. Ilyen csak egy van a világon, … az a nevető két kék szeme s a kemény keze, ahogy magához kap. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Derűt sugárzó ragyogásával jókedvre hangoló <táj, vidék>. Merre a szem ellát, mindenütt nevető tájék. (Jókai Mór) || a. (ritka, tréfás) Nevetésre ingerlő, nevetséges hatású <dolog, tárgy>. Nevető cégtáblák; nevető fejfa ←.
4. Nevetés közben támadó, nevetéssel járó. Nevető hunyorgás.
Szóösszetétel(ek): nevetőinger.
