nevetség [neveccség] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Gúnyos, hangos, harsány nevetés. Nevetség tárgya vki, vmi: az, akin, amin nevetnek, akit, amit kinevetnek; nevetség tárgyává válik; nevetségbe fullad vmi. Pejkó, eszes állat! … | Hegyre föl a kondért s tüzelő fát hozzad; Lessz a barátok közt odafenn nevetség: De csak átkom szűnjön, azok hadd nevessék! (Arany János) Félt, hogy nagy nevetség lesz abból … (Móra Ferenc)
2. Nevetésre fakasztó, nevetésre ingerlő dolog. Mozgása kész nevetség. Ni mint biceg, sántít, hogy szinte nevetség … (Mikszáth Kálmán) Nagy nevetség, hogy nem vétettem | többet, mint vétettek nekem. (József Attila) || a. (ritka) Nevetséges dolog. Álmodni? … Ah, milyen nevetség! (Reviczky Gyula)
Szóösszetétel(ek):köznevetség.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.