nevezetes
nevezetes [e-e-e-ë] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. <Vmely emlékezetes, (kiváló) tette, feltűnő, jellegzetes v. jeles tulajdonsága, ill. a társadalmi életben játszott szerepe révén> jól ismert, sokat emlegetett <személy>; tekintélyes, neves, híres. Nevezetes ember, személyiség. Városunknak egyik nevezetes alakja ő. Még most is nevezetes, kiváló tényezői a társadalomnak. (Jókai Mór) Suszter is arról nevezetes, hogy rongyos a cipője, ócska ruhában jár a szabó. (Tömörkény István)
2. Vmely szempontból, vmely oknál fogva, érdekessége, jelessége, kiválósága folytán általánosan ismert, sokszor emlegetett, figyelemre, megtekintésre méltó, nagy hírű, emlékezetes <dolog, tárgy, hely, jelenség, idő stb.>. Nevezetes épület, esemény, kép, nap, regény, szikla, szobor, vár(os), vízesés, völgy. Azon a nevezetes estén történt. Nevezetes a tennapi napom, Furcsa dolgokat kellett hallanom. (Petőfi Sándor) Miklós … Estenden meglátta a budai várat; S még nem ment le a nap, midőn oda ére | Híres nevezetes Rákos mezejére. (Arany János) A diák nagy figyelemmel nézte, mi történik. Gondolta magában, most nevezetes dolgot látott. (Móricz Zsigmond)
3. (régies) Figyelemre, említésre méltó, érdeklődésre számot tartható; jelentős, jelentékeny. Nem … történt nevezetes baj. (Vörösmarty Mihály) Nyolc golyó találta el a testét; de egy sem ütött rajta valami nevezetes sebet. (Jókai Mór) || a. (régies) <Felkiáltásként:> érdekes!, ugyan! Ez nevezetes! Hogy jutott oda? (Mikszáth Kálmán)
4. (régies) <Számánál, mennyiségénél fogva> jelentős; nagy, jókora. Évenként nevezetes összeget kapott hallgatásáért. (Jókai Mór)
II. főnév -t v. -et (csak egyes számban) (ritka) Nevezetes (2), emlékezetes, említésre méltó, jelentős dolog, esemény. Hallottál, tudsz valami nevezetest? No ugyan mi nevezetes történhetett? … (Mikszáth Kálmán)
