névleges
névleges [e-ë] melléknév -en [e]
1. Csak névleg (2), látszólag létező, nem valódi, nem igazi. Névleges hatalom, tekintély. A magyar felsőség ezen tartományokban csak névleges volt. (Arany János)
2. (közgazdaságtan, 1945 előtt) Olyan, ami nem tekinthető ténylegesnek, valóságosnak, reálisnak. Névleges árfolyam: vmely értékpapír olyan árfolyama, amelyet csupán a kereslet és a kínálat alapján állapítanak meg, az adásvételi ügylet létrejötte nélkül; névleges bér: az a pénzösszeg, amelyet a dolgozó elvégzett munkájáért kap, és amely része a reálbérnek; névleges kereslet: spekulánsoktól támasztott olyan k., amely meghaladja a fogyasztók tényleges szükségletét.
névlegesség.
