néző
néző melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan, aki, ami (látószervével) szemlél, néz (I). A filmet néző közönség; a kirakatot néző emberek; a képeskönyvet néző gyerek. || a. (átvitt értelemben) Gondolatait vmire irányító, vmit gondolatban szemlélő, figyelő v. vmit tekintetbe vevő <személy>. A múltba néző öregember; a jövőbe ifjú.
2. (átvitt értelemben) Olyan, aki gondolatban figyel, vár, ill. ennek megfelelően értékel, néz (II. 1–2, 5, 6–7) vkit, vmit. Csak a pénzre néző kufár; barátját nagyra néző férfi; anyai örömök elé néző nő.
3. Olyan <ablak, ajtó, ill. lakás, épület v. ehhez tartozó terület>, amely vhová nyílik, ill. vmely irányban fekszik, néz (III. 1). Az útra néző ablakok. Török Bálint a Dunára néző ablaknál állott. (Gárdonyi Géza) Három évig feküdt … gyapjúplédje alatt, hóban, napsütésben szobája délre néző teraszán. (Hunyady Sándor)
II. főnév -t, -je [e]
1. Vmely látnivalót, előadást, látványosságot, eseményt szemlélő személy, rendsz. vmely nézőközönség egy tagja. Az előadáson sok néző jelent meg. A futballmérkőzést húszezer néző nézte végig. Képzelhető, hogyan tapsolta meg a néző e jelenetet . .. (Péterfy Jenő) Igyekezzünk beletalálni magunkat a huszonhárom század előtti néző hangulatába. (Ambrus Zoltán) Mind a ketten oldalt tekintenek, a kép nézője felé. (Gárdonyi Géza)
2. (elavult) Jós, látnok.
Szóösszetétel(ek): 1. nézőcső; nézőhely; nézőkör; nézősereg; 2. halottnéző; háztűznéző; köldöknéző; leánynéző; tetemnéző.
