nincstelen
nincstelen [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -ül, -ebb [e] Olyan <személy>, akinek semmi vagyona nincs; máról holnapra élő, teljesen vagyontalan, nagyon szegény. Nincstelen ember; nincstelen paraszt ←; nincstelen parasztság, zsellérek. [A századfordulón] nemcsak a nincstelen ember, a tökéletesen elesett ember van az Alföldön bajban, hanem a kisbirtokos is ugyanott áll. (Tömörkény István)
II. főnév -t, -ek, je [ë, e] (rendsz. többes számban) Nincstelen személy. Falusi nincstelenek; a nincstelenek nyomora. A földosztás gyökeresen megváltoztatta a falu nincstelenjeinek a sorsát.
