nő [2]
nő [2] főnév nőt, nője [e]
1. Nőnemű (felnőtt) személy. Fiatal, idősebb, középkorú nő; csinos, gyönyörű, szép nő; dolgozó, értelmiségi, úri nő; értelmes, művelt; férfiak, nők és gyermekek; a nők egyenjogúsága. Alkotmányunk nem tesz különbséget férfiak és nők közt. Hogy megnőtt ez a kislány, kész nő már! A nőkről azt mondják, hogy ők a gyengébb nem. Nem illik így bánni egy védtelen nővel! Csak nővel ne (kezdjen az ember)! Minő csodás kevercse [= keveréke] rossz s nemesnek A nő. (Madách Imre) Mellékutcák öntötték tartalmukat a nagy útra, férfiak, nők, gyermekek jöttek. (Nagy Lajos) Boldogan, … szenvedélyesen | tárgyaltak a szoknyáikról a nők. (Szabó Lőrinc) || a. (gyak. argóban) A nő mint a férfi szerelmi, nemi társa, párja. → Afféle nő; az → amolyan nők; → hideg nő → jó nő; kacér nő; bukott, félvilági, kitartott, könnyűvérű, rossz, rosszhírű nő; → tévedt nő → utcai nő; vmely nő hidegsége ←; (bizalmas, rosszalló) vkinek a nője: vkinek a szeretője; nem sok → kárt tesz v. tehet már a nőkben; bolondul a nőkért; szereti a nőket. Nincsenek rá hatással a nők. Minden nő után megfordul. S bíztasd magad árván, szerelmesen, Hogy te is voltál, nemcsak az, aki Nem bírt magának mindent vallani S ráaggatott díszeiből egy nőre. (Ady Endre) Nem lettem férfia A nőnek, kit szerettem. (Juhász Gyula) Hajnal felé … átvitte a poharát egy másik asztalhoz, ott ivott a nőivel. (Kosztolányi Dezső)
2. (főként birtokos személyragos alakban – 3. sz → neje is) (régies, választékos) Feleség. Vkit nőül →bír; nőül → kér vkit; nőül vesz vkit; nőül → megy vkihez. A gazda … pipáját a tüzbe meríti; Nyájas szavu nője mosolyra deríti. (Arany János) Azt vélitek tán, a pénzt csak lopom, Vagy gyermekem s nőm koldusbotra termett? (Madách Imre)
3. (ritka, régies, irodalmi nyelvben) Nőstény állat, főleg madár; tojó. Búvócskázik a fürj; suttog a nő: „vá-vá.” (Arany János)
Szóösszetétel(ek): 1. nőalak; nőalkalmazott; nőbarát; nőbeteg; nőbolond; nőbizottság; nőcsavar; nőcsoport; nődolgozó; nőegyesület; nőgyűlés; nőhódító; nőimitátor; nőírás; nőiskola; nőjátékos; nőkalauz; nőkebel; nőkedély; nőkedvelő; nőképzés; nőkínzás; nőkoszorú; nőküldött; nőmunka; nőmunkás; nőnév; nőolvasó; nőpartner; nőrabló; nőrokon; nősereg; nőszabadság; nőszemélyzet; nőszerep; nőszerzet; nőszív; nőszoba; nőszokás; nőszöktetés; nőszövetség; nőtábor; nőtagozat; nőtársaság; nőtisztelet; nőtisztelő; nőtisztviselő; nőtömeg; nőúszó; nőutas; nővadász; nőválasz; nővédelem; nővédő; 2. ápolónő; barátnő; bárónő; bejárónő; cárnő; császárnő; delnő; elárusítónő; elvtársnő; énekesnő; felírónő; fésülőnő; fodrásznő; főnöknő; főzőnő; gépírónő; gondozónő; grófnő; házvezetőnő; hercegnő; hímnő; hímzőnő; hősnő; írónő; istennő; jósnő; kalaposnő; kaszírnő; kéjnő; kerítőnő; királynő; költőnő; kötőnő; mosónő; munkásnő; műlovarnő; műtősnő; művésznő; nevelőnő; orvosnő; óvónő; öltöztetőnő; papnő; pincérnő; rabnő; sógornő; szabónő; szakácsnő; színésznő; szövőnő; szülésznő; takarítónő; tanárnő; táncosnő; tanítónő; társalkodónő; úrinő; úrnő; varrónő; vasalónő; védőnő.
