no
no mondatszó, (erősebb nyomatékkal, ritka) nó (hanglejtésével, hangsúlyával gyakran beleolvad az utána következő mondatba, ilyenkor írásban nem tesznek vesszőt utána; szerkezetileg azonban ilyenkor sem illeszkedik bele a mondatba) (bizalmas)
I. <Akarati mozzanat kifejezésére v. akaratnyilvánítás színezésére.>
1. (felszólítással kapcs) <Biztatás, sürgetés kifejezésére, ill. bevezetésére.> No, mondjad már végre! No igyál! No csak szaporán! No ne légy gyerek, felelj hát! (Mikszáth Kálmán) No ki vele…! Mongya kend, amit köll! (Móricz Zsigmond) || a. (erős hangsúllyal) <Erélyes unszolásként.> Gyere no! Igyál no! No, menjünk már! Beszélj már nó! – kiált az egyik pajtás. Vas Gyere le nó. (Tolnai Lajos) || b. <Alvó személy költögetésében, nógatásában>. Kelj fel már, no!
2. (felszólítással kapcs.) <Cselekvésre biztató szóként, sürgetés nélkül>. No gyerünk! No induljunk! A torkod fáj? Lássuk no: mutasd a nyelvedet. (Gárdonyi Géza) Ha tetszik, rántottát is csinálhatok. – … Csináljon no: kettőnknek, és aprítson alá egy kis szalonnát. (Gárdonyi Géza) Igyunk, no. Az ital bátorságot ád … (Krúdy Gyula)
3. <Gyöngéd kérésre, kérlelésre.> Gyere ide no! No igazán, mutasd meg! No, ugyan kóstolja meg, mit szól hozzá? (Mikszáth Kálmán) No szerelmem, gyere menjünk a mezőre, illatoznak künn a mandragórák. (Babits Mihály) Miska [Erzsihez]: Nó, gyere hát, nó! [Kézen fogja]. … Így, ahogy vagy! Gyere nó! (Móricz Zsigmond)
4. (tájszó) <Állat, főleg ló indítására, nógatására.> No Csillag, no Ráró!
II. <Kérdéssel kapcs., rendsz. sürgetésként.>
1. <Kérdés bevezetésére, néha megszólítással együtt>. No, mi lesz már? No, még mindig nem vagy készen?
2. <Kérdés után, a kérdés nyomósítására és a felelet sürgetésére.> Mire vársz, no?
III. <Érzelmi mondatok kifejező, színező szavaként>.
1. <Bosszúság, bosszankodás, méltatlankodás, türelmetlenség, ingerültség kifejezésére.> No csak az hiányzik! Ne kiabálj no! No már megint itt vagy? No mi lesz? A nagy zaj, lárma és ugatásra előjött végre a konyhából egy élte virágában levő asszonyszemély … s megállva a tornácon, éles rikácsoló hangon kiálta le onnan. – Micsoda istentelen nagy lárma az már no? (Jókai Mór) || a. Ej no: <bosszankodás, rosszallás, megütközés kifejezésére:> ej, ejha. Ej no, mit csináltatok már megint? || b. <Harag, fenyegetés kifejezésére.> No hogy az a mennydörgős mennykő … No megállj! No (hiszen) várj, majd lesz neked!’ No várj, nem tréfálsz meg, bitang! (Reviczky Gyula)
2. <Korholás, szemrehányás bevezetésére.> No, te alaposan rászedtél! No, ugyan messze elmentetek – feddette őket Tóth Mihály, – az egész hegyet tűvé tettük értetek. (Mikszáth Kálmán) Ábel ránézett a barátjára: – No, nekem befűtöttél! (Gárdonyi Géza) || a. <Elítélés bevezetésére>. A zivatar miatt Cselkeyné keveset aludt s reggel az ura költögette. No fene émelygős volt hallgatnom: – Alszik még az én édes napfényem! Ébredjen az én kis lusta tündérem … (Gárdonyi Géza)
3. <Gúny, tréfa, évődés kifejezésére.> No (hát) emeld fel, ha olyan erős vagy! No ne mondd! No mit hoztam? No és még mivel bízta meg a kedves Pista bácsi? – kérdé [Mari] élénken nevetve. (Mikszáth Kálmán) No, melyiteknek van még kedve a mérkőzésre? – kurjantott a lovát ugratva Törők Bálint. (Gárdonyi Géza)
4. <Ellenkezés ellentmondás, elutasítás kifejezésére.> Hagyj már, no! No még mit nem?! No persze: <ellentétes állítás bevezetéseként:> éppenséggel nem. No ugyan! (gúnyos) no bizony: csak nem gondolod? jut is eszembe! || a. <Vmely állítás után, enyhítő, jóindulatú közbevetésként, ill. enyhébb állítás bevezetésére.> Örökké elkésik; no de azért kitűnően dolgozik. Csak egyet sajnálok: az öreg kocsmáros Összekoccan néha jó feleségével; No de amint összekoccan, meg is békül. (Petőfi Sándor) || b. <Kételkedés, elgondolkodás kifejezésére.> No ne mondja! No, csakugyan? No, ha ez igaz … no majd meglátjuk. No ha ez megtörténnék – szólalt fel a volt képviselő … keményen dörzsölve tüskés bajuszát … (Tolnai Lajos) || c. No nem?: ugye hogy igen?; nemde? Azt hiszem, igazam volt, nem?
5. <Csodálkozás, meglepetés, meghökkenés, elképedés, megütközés kifejezésére, egyszavas kérdő mondatban.> No?! No fene! No de ilyet! No csak nem? No nézd csak! No lám! No hallod? S te csúfolódol is? – No lá, még ő haragszik! (Vörösmarty Mihály) No mit bámulsz úgy rám, mintha meg akarnál enni? (Mikszáth Kálmán) Talán ennek a tubarózsának a rettenetes szaga kábított el…. – No nézd, és ez nekem nem jutott eszembe! (Ambrus Zoltán)
6. <Rendsz. ellentétes kötőszóval, megtorpanás, határozatlanság kifejezésére, vmely állítás visszavonására, magyarázkodásra.> Így volt, no de ne beszéljünk róla! No nem mondtam semmit. No nem azt mondom. No de elég ennyi ezúttal; nagyon elfáradtam. (Tompa Mihály) No nem szóltam – Isten áldja meg. (Tolnai Lajos)
7. No (persze): <megszorítás bevezetésére.> Minden este kimaradt; no persze amikor volt pénze.
8. <Belenyugvás kifejezésében>. Hiába no, nem lehet másképp. No mindegy! No (de) sebaj! No, Isten neki (fakereszt) …: nem bánom, beleegyezem, … No hát megfogott! Megadom magamat. (Mikszáth Kálmán) Kis kordék döcögése Atkát utánunk szórja, no, szórja. (Ady Endre) || a. <Lemondás kifejezésére, gyakran keserűséget, bosszúságot is éreztetve.> Nem válaszolt, no (de) mindegy.
9. <Ráhagyás kifejezésében.> Kétlem, no de inkább elhiszem. No (hát) jó! Jól van no! No, nem bánom menjetek csak!
10. <Mentegetődzés kifejezésében>. Csak nem hagy tán itten? – Bizony itthagyom én, tekintetes uram. Nagy a hó, hiába no. Öreg is vagyok. (Gárdonyi Géza)
11. <Megelégedés, elégedettség kifejezésére.> No ez derék! No (hát) ennek örülök. No látod! No, csakhogy ezt is megértük. És így szóla Bence: „no te öreg tenyér! | Ilyet [aranypénzt] sohsem kaptál, bezzeg viszkethetnél. (Arany János) || a. <Megkönnyebbülésnek, főleg várakozással járó feszültség feloldásának kifejezésében>. No végre! No, csakhogy megvan már! No, csakhogy itt vagy! Úgy vártunk, mint egy püspököt. (Mikszáth Kálmán)
12. <Vigasztalás, sajnálkozás, gyöngéd nyugtatás kifejezésére>. No veled jól elbántak! Nyugodj meg, no! No ne sírj! Magamnak semmi sem maradt! Sebaj no, majd ád az Isten! (Vas Gereben)
13. <Kárörömnek, elégtétel okozta örömnek, megnyugvásnak kifejezésében.> No, ez megjárta! No, hisz volt mit hallgatnia Lacinak! (Vas Gereben)
14. <A mondat végén, hangsúlyosan, az állítás, kijelentés erősítésére v. lezárásának kiemelésére>. Így volt, no. Elment, no. Hát mondtam, no. Öreg vagyok már no, magam megvallom. (Jókai Mór) Nem mögyök, no! (Gárdonyi Géza)
15. No mármost: <fejtegetésben, rendsz. új gondolatsor) bevezető formulájaként v. összefoglalás bevezetésére.> No mármost vegyük figyelembe, hogy …
16. <Tájékozódó, érdeklődő kérdésként, ilyen kérdés bevezetésére, érdeklődést keltő szóként:> nos?, na? No, mi az? No mit szólsz hozzá? No mókus, te is kidugod az orrodat a dunna alól? (Móricz Zsigmond)
17. <Főleg párbeszédben:> No és?: <kihívó, gúnyos kérdés bevezetésére>: mi közöd hozzá? [Láttam, mikor megcsókoltad a nőt]. – No és? A menyasszonyom. || a. <Az ellentét elemének előtérbe kerülésével:> de, hanem. No hogy képzeled? No beszélhetsz neki. No az ügyről beszéljen. No ezt már nem tűröm. No hagyjuk ezt.
18. No de: a) <nyugtatás, belenyugvás, beletörődés kifejezésére, rendsz. vmi kellemetlen, fájó dolog közlése után:> (igaz, hogy…,) de nem baj; nem lényeges dolog (, mert) … Az ostor, az igaz, Hogy pattog némelykor, És pattogása fáj, No de: ebcsont beforr. (Petőfi Sándor) Tegnap ettem utójára Az igaz, hogy keveset, No de semmi! van elég, ki Én elyettem is evett. (Petőfi Sándor) A görög-keleti vallásban | nyugalmat nem lelt, csak papot – | országos volta pusztulásban, | no de hát ne búsuljatok. (József Attila); b) <elismerést, helyeslést tartalmazó v. helyeselt tény, megállapítás után, annak kifejezésére, hogy ami történt, természetesnek tartjuk:> de (v. azonban) nem (is) csoda (, mert) … Amint végzett, rögtön állást kapott. No de érti is a dolgát. Legalább százötven kilós férfinak látszott, – no de volt is megfelelő termete ehhez a rengeteg teherhez. (Krúdy Gyula)
IV. <Folyamatos elbeszélés semlegese(bb) áthidaló részleteinek hangulatkeltő szavaként. Az elbeszélés, előadás élénkítésére kitérés, megszakítás után, átmenetként>. No elég az hozzá …; no erre mondott aztán valamit; no azt mondja egyszer… A leány haragos sírással néz szét, s megörvend, hogy egy ködmenes pipás ember ötlik ki a Kaponyáék kapuján. No megörvend, mint valami mennyei jelenésnek. (Gárdonyi Géza) Engem soha se bántott a szerelem. Azaz, hogy … No mindjárt elmondom. (Krúdy Gyula) Igen közönséges história az egész. Pálházi, no az egy gazember. (Krúdy Gyula) A gyerek nagyon büszke volt az apja hátán. Hogyne, azt megértem, ki volt csavarva a lába! Mit nem adtam volna egy ilyen országos bajért én is. No, ahogy mennek-mendegélnek a … nagy utcán, megszólal az apja hátán a gyerek … (Móricz Zsigmond)
V. (bizalmas) <Búcsúzáskor, a beszélgetés befejezése után, a búcsúzó formula bevezetésére.> No, szervusz. No, Isten áldja meg.
VI. No meg v. no és: <felsorolás v. részletezés után, az elmaradt részlet hozzátoldásának bevezetésére, gyak. azzal az értelemmel, hogy ez kevésbé fontos:> (az említetteken kívül) természetesen … is. Vettem húst, káposztát, tejfölt, no meg kaprot. Jolán csak a neve napján írt neki, meg a születése napján, no meg hát egy évre rá az anyai örömeiről. (Gárdonyi Géza)
VII. (bizalmas) <Megszólításra adott feleletként:> a) hallom; b) mondd, mit akarsz! Ágnes … a mellette alvó leánykára nézett. Gyöngéden megrázogatta: – Babuskám! – No, – felelte álmosan a kicsi. (Gárdonyi Géza) Bíró: Anyjuk. Hé. Hallod. – Bíróné!: No. (Móricz Zsigmond) Te. – No. – Orczy engem meghíjt [= meghívott]. (Móricz Zsigmond)
VIII. (rendsz. erős hangsúllyal) <Fokozást jelentő következményes v. hasonlító mellékmondat részletezése helyett használt érzelemkifejező szóként, olyankor, amikor a beszélő (szinte) nem is tudná logikusan kifejteni a következményt v. a hasonlatot:> hogy no! hogy na!, hogy még! Úgy jóllaktam, hogy no! Olyan szép volt, hogy no! Annyit törtem rajta a fejemet, hogy no! (Petőfi Sándor) A háziasszony letelepíti a vendégét, s olyan friss csevegésbe kezd vele, hogy no! (Móricz Zsigmond)
