nődögél
nődögél tárgyatlan ige -t, -jen [ő] (gyak. a nő igével együtt: nő, nődögél) Lassan(ként), folyamatosan nő. Nődögél a gyermek. Amint nődögélt [a fiú], … mind búsabb lett. (Petelei István)
Igekötős igék: felnődögél; megnődögél.
nődögélés; nődögélő.
