nojszen
nojszen [ë] mondatszó és indulatszó najszen [ë]; (kissé régies) nojsz, najsz; (ritka írva: no’iszen, no’jszen, noj’szen is) (népies)
I. mondatszó
1. (régies, tréfás) <Olyan közlés bevezetésére, amely azt tartalmazza, hogy vminek bekövetkezése könnyen lehetséges.> Keresztapám uram szava egész egy szálig beteljesedett, csakhogy a hátamat meg nem csiklandották [= csak éppen hogy meg nem vertek]. Nojszen! az még mind meglehet. (Vörösmarty Mihály)
2. <Ráhagyás bevezetésére és színezésére.> Sokszor hallottam emlegetni: „Adadundam verbungérium”. – Igen, igen. „Ad audiendum verbum regium” [= királyi kihallgatásra]. – Nojsz így mondtam. (Jókai Mór)
II. (indulatszóként)
1. <Nagyító, fokozó szóként, az utána következő cselekvés, történés, állapot v. szándék nyomósítására:> bezzeg. Nojszen, volt ott nemulass. Legjobb hát, ha szerterágom ezt a hálót … No’jszen ez már el van rágva. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Az pedig majd nyavalyássá lett szegény ijedtében. Az inas volt … Najszen örülhetett, hogy [a kardnak] csak a lapjával kapott feleletet. (Jókai Mór) S minthogy épen ura sarkantyúja érte, Nojszen megmutatja hogy megszolgál érte. (Vajda János)
2. (tréfás) <Vmi nagyot jelentő állítás tagadásának bevezetésére>. Najsz, a bikát még nem üti földhöz [az úrfi], hanem azért a negyedik gombócnál még meglátja az ötödiket. (Vas Gereben)
3. <Fölényes, gúnyos kijelentés bevezetésére:> bezzeg … (is). De ami a leginkább ingerelt a nevetésre, az az elragadtatás, az a hódolatteljes tekintet, mellyel rajta csüggtek [a szép asszonyon], ha beszélt, ha nem beszélt; ha mozgott, leült vagy felállt. No’iszen volt ezentúl mit hallgatniok tőlem a cíviseknek. (Mikszáth Kálmán)
4. <Gúnyos megerősítés bevezető szavaként.> [Majd én megcsinálom!] – Nojszen, éppen terád várnak! Jegyzőné: És szépen látszanak a csillagok. A gazda: Nojszen, látszhatnak, eleget világítunk nekik. (Móricz Zsigmond)
5. (gúnyos) <Tagadó értelmű állítás bevezetésére.> Nojsz tudsz is te a világ járásához. (Vas Gereben) Nojszen szép konzekvenciákat vonhatott le belőle. (Jókai Mór) S mennyire dühös, hogy nem vettem feleségül! Noiszen jól jártam volna vele! (Gárdonyi Géza)
6. <Fenyegetés, fenyegető szándék kifejezésében.> [Azt mondta, majd ellátja a bajodat.] – Nojszen, csak azt próbálja meg! [Loránt fia Lóránt.] Fölveti, megkapja háromöles rúdját: | No hiszen most, Lőrinc, no’iszen most mindjárt. (Arany János)
