növés
növés főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
1. Általában a nő (főleg 1–3, 4c) igével kifejezett folyamat; az a tény, hogy vki, vmi nő; nagyobbodás, növekedés. Gyors, hirtelen, lassú növés; a bárányok, a gyermek növése; a fa, a fű, a szőlő, a virág növése; a haj, a szakáll növése; növésben → van; növésnek indul. [A féreg] plántácskáink növését akadályozza. (Kármán József) Növésemben társaimtól igen elmaradtam. (Tolnai Lajos) Mi hát az élet? … Árny, melynek növése | Az éjszaka közelségét jelenti. (Reviczky Gyula)
2. (kissé választékos) <Emberi> termet, alak. Egyenes, görbe, karcsú, sudár, szabályos, szép növés. Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon, … | Toldi Miklós képe ugy lobog fel nékem Majd kilenc tiz ember-öltő régiségben. – Rémlik, mintha látnám termetes növését … (Arany János) Beh sok szem nézte vágyakozva nyulánk, egyenletes növését … (Mikszáth Kálmán)
3. (régies) Növényi hajtás [3] (2), sarj. Ártatlanságnak kora, kedves vagy te, virágos Fához az áldásnak völgyében vagy te hasonló: Azt sürüen koszorúzva fedik teli gyenge növések, | … de … a vész elhordja virágait. (Vörösmarty Mihály)
Szólás(ok): ld. fű.
növésű.
