nyafog
nyafog ige -tam, -ott, -jon
1. tárgyatlan <Gyermek> nyűgösködve, kényeskedve, vontatottan, elnyújtottan panaszkodó v. siránkozó hangokat hallat. Ez a gyerek mindig nyafog. A szülei nyakán nyafog. Ne nyafogjatok már, gyerekek! Nem nyafognék, de most már késő. (József Attila) || a. tárgyatlan (vadászat) <Kutya> hasonló hangot hallat. || b. tárgyatlan Nyafog vmiért: kunyorál vmit.
2. tárgyatlan (ritka) Felnőtt, kül. nő v. öreg, rendsz. jelentéktelen, mellékes dolgokról így beszél.
3. tárgyas Nyafogva mond vmit. Nyafogott valamit, de nem értettem. Olyan fáradt vagyok – nyafogta. Most megint egy lapomat elrontottam! – nyafogta. (Justh Zsigmond)
Igekötős igék: átnyafog; elnyafog; végignyafog.
nyafogó; nyafogtat.
