1. (irodalmi nyelvben) Másokkal való érintkezésben természete szerint barátságos, szíves, derűsen előzékeny <személy>. (régies) Nyájas olvasó: <az o. szokásos megszólítása mely írásműben az író részéről>. A kalauz nyájas ember volt, vidékről származott Pestre. (Krúdy Gyula) || a. Vki iránt ilyen magatartást tanúsító <személy>. Vki nyájas vkihez. Jenőhöz kitüntetően nyájas volt. [az alispánné]. (Kaffka Margit)
2. (irodalmi nyelvben) Ilyen személyre jellemző, tőle eredő <megnyilvánulás, magatartás>. Nyájas beszéd, fogadtatás, köszöntés, szó, tekintet, viselkedés; nyájasan fogad vkit. A gazda … Gondüző pipáját a tüzbe meríti; Nyájas szavu nője mosolyra deríti. (Arany János) Diákok köszöntek, ő pedig nyájasan köszönt vissza fekete szalmakalapjával. (Kosztolányi Dezső) Rózsa Sándor nyájasan nézett a nagygazdákra. (Móricz Zsigmond)
3. (költői) Barátságos, vonzó látványt nyújtó, kellemes hatást keltő <természeti jelenség>. Tündöklik egy nyájas hajnal mosolyogva. (Csokonai Vitéz Mihály) Te nem ismered e földeket; itt | a nyájas szőlő sohasem virít. (Babits Mihály)
II. főnév -at, (-a) (ritka, irodalmi nyelvben) Egy v. több nyájas (2) szó. Elvonúl a hadnép hosszú tömött sorban, | Toldiról beszélnek az egész táborban; Mindenik mond neki nyájasat vagy szépet. (Arany János)
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.