nyár [1]
nyár [1] főnév nyarat, nyara
1. A legmelegebb évszak, amelyben a növények kifejlődnek és termést érlelnek; nálunk június, július, augusztus hava. Az idei, a múlt, a jövő nyár elején, derekán v. közepén, végén; nyár idején v. nyáron. Jól benne vagyunk a nyárian. Hova lett a tarka virág a mezőkről? | Hol van a patakzaj, hol van a madárdal, S minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak? (Petőfi Sándor) Es eljött a nyár megint, nagy, heves, meleg napok. (Kaffka Margit) Már akkor, nyár derekán, … az egész országon végignyilallott a szó …: – A haza veszélyben van! (Móricz Zsigmond) Nyáron a folyó megkeskenyedett. (Szabó Lőrinc) || a. (csillagászat) <Az északi féltekén> az az évszak, amely a június 21-i napfordulótól a szeptember 23-i napéjegyenlőségig tart. || b. Az elmúlt v. az ezután következő ilyen évszak. (A) nyáron, nyár óta történt; (a) nyárra várható.
2. Erre az évszakra jellemző (forró, meleg) idő, időjárás. Izzó, rekkenő, száraz, tikkasztó nyár; → vénasszonyok nyara; a nyár későn, korán köszöntött be. Drága kincsem, galambocskám, Csikóbőrös kulacsocskám! | … Mikor hideg szelek vagynak, Elveszed mérgét a fagynak; És mikor a hév nyár lankaszt, Nékem te megfrissíted azt. (Csokonai Vitéz Mihály) Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, De elkisérjen egész a síromba. | Álljon előmbe izzó, forró nyárban: | „Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.” (Ady Endre)
3. (ritka, irodalmi nyelvben) Az élet v. vki életének nyara: az emberi életnek az ifjúkor és az öregkor közé eső szakasza, amelyben a testi erők és a szellemi képességek rendsz. a legnagyobbak. Itt benn vagyok a férfikor nyarában, Az ifjuságnak eltűnt tavasza. (Petőfi Sándor) Ily gyorsan betelik nyaram. | Ördögszekéren hord a szél. (József Attila)
4. (számnévvel) (népies, költői) <Idő, kül. életkor számításában:> év. Már sok nyarat megért. Jól mondák a régiek: elválasztja hét tél, hét nyár. (Kölcsey Ferenc) Tízen túl hat nyár feselő éltedóen alig múlt. (Vörösmarty Mihály)
Közmondás(ok): Aki nyárban v. nyáron nem gyűjt, télen keveset fűt: akkor kell takarékoskodni, amikor módunk van rá, különben a körülmények változtával szükséget szenvedünk.
Szóösszetétel(ek): nyárest; nyárfordulat; nyárkezdet.
