nyavalyog
nyavalyog tárgyatlan ige ..lygott, -jon; -ni v. ..lygani
1. (bizalmas) Rendsz. hosszasan v. ismételten vmely betegségben szenved; nyavalyáskodik. Az egyik gyerek megint nyavalyog. Hol ez, hol az nyavalyog. || a. (elavult) Nyomorúságos, nyavalyás (I. 2) állapotban él, tengődik, nyomorog. Mi haszon énnékem Hegyeken, völgyeken Bujdosva nyavalyognom. (Balassi Bálint) Igy nyavalygok minden étel és ital nélkül … (Csokonai Vitéz Mihály)
2. (-t ragos mértékhatározóval is) (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Másokban bosszúságot, lekicsinylést keltve hosszan panaszkodik, siránkozik, nyafog; nyűglődik. Ne nyavalyogj már, ezen nem lehet segíteni! Minden nehézség miatt annyit nyavalyog. Úgy nyögdécseltél, panaszolkodtál, nyavalyogtál, | mint aki már nem is él. | Szántalak is, hisz rút, fecsegő humanista vagyok csak. (Radnóti Miklós) || a. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Aprólékosan bíbelődik, pepecsel, piszmog. Mióta nyavalyognak már azzal a fogalmazvánnyal!
3. (átvitt értelemben, elavult) Rendsz. panaszos hangokat hallatva kínlódik, vívódik. Sárba tettem, És nyakiglan [= a nyakáig] eltemettem. Hogy nyavalygott, mint üvöltött! … (Vörösmarty Mihály) A kálváriák alatt kétségbeesett haldoklók csoportjai nyavalyogtak. (Jókai Mór)
Igekötős igék: elnyavalyog.
nyavalygó.
