nyekereg
nyekereg [e-ë-ë v. e-e-ë] ige -tem, ..rgett, -jen [e ë ë] (hangutánzó)
1. tárgyatlan <Duda> sajátosan éles, sípoló, akadozó hangon szól. A duda fülsértően nyekereg. || a. tárgyatlan (ritka, kissé rosszalló) <Más, főleg fúvós v. vonós hangszer> érdes, rekedtes, meg-megakadó hangon szól. A szomszédban egy hegedű, egy harmonika nyekereg. || b. tárgyatlan (rosszalló) <Személy vmely hangszeren> ilyen hangot hallat. Ki nyekereg itt azzal a hegedűvel? || c. (rosszalló) tárgyatlan <Személy> éles színezetű, bántóan érdes hangon énekel. Valami rekedt énekes nyekergett a mulatóban. || d. (rosszalló) <Gyermek> ilyen hangon nyöszörögve sírdogál. A kisded megint nyekergett, de Gyuri nem bánta. (Gárdonyi Géza)
2. tárgyatlan (ritka) <Fa alkatrészekből álló szerkezet (pl. bútor, szekér) v. bőr lábbeli megmozdítás, mozgatás, részeinek egymáshoz súrlódása következtében> kellemetlen, nyikorgó hangot ad; nyikorog. A szék nyekergett, amikor ráült. Nyekereg a kenetlen kordé. A kis karszékem, mikor beleülök, … megnyikkan és nyekereg. (Jókai Mór) A csizmája falusi módon nyekergett minden lépésre. (Gárdonyi Géza)
3. tárgyatlan és tárgyas (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) <Személy> akadozó, rekedt hangon, lassan beszél, ill. mond vmit. Rosszul vagyok – nyekeregte az öreg ember. Ott nyekergett nálam egy fél óráig.
Igekötős igék: belenyekereg; elnyekereg; végignyekereg.
nyekeregtet; nyekerget; nyekergő.
