nyelés
nyelés [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. A nyel (1–4) igével kifejezett cselekvés, kül. élettani művelet; az a cselekvés, hogy vmit (le)nyelnek. Nagy falatok nyelése; sok bosszúság, méreg nyelése. Torokgyulladása van, nehezére esik a nyelés. Egy nyelésre lent volt az orvosság. [A fiú] akkorát nyel, hogy a szeme dűlyed [= dülled] belé, s mivelhogy a nyelés nem sikerült, megint nyel. (Gárdonyi Géza)
2. (ritka) Olyan kis mennyiség vmiből, amennyit egyszerre lenyel az ember; falat. Egy nyelés az egész.
nyelési.
