nyelvkeveredés
nyelvkeveredés [e-e-e-ë] főnév -t, (-ek), -e [ë, e] (nyelvtudomány)
1. Az a folyamat, amelynek során vmely nyelv egy vele érintkező másik nyelvből nagyszámú elemet, főleg szót, mondattani szerkezetet, esetleg néhány képzőt stb. vesz át. Az angol nyelv hosszan tartó nyelvkeveredésből alakult ki.
2. <Téves elgondolás szerint> olyan folyamat, amelynek során egymással érintkező két nyelv kölcsönös egymásra hatása következtében egy olyan harmadik nyelv keletkezik, amely minőségileg különbözik mind a kettőtől, mindkettőnek a jellegzetességei hiányzanak belőle.
nyelvkeveredési.
