nyelvújítás
nyelvújítás [v-ú] főnév (nyelvtudomány)
1. A nyelvnek új szavakkal, fordulatokkal való mozgalomszerű, nagyobb mértékű gazdagítása, fejlesztése. Nyelvújítás útján is gyarapították a magyar nyelvet.
2. Az erre irányuló mozgalom. Kazinczyék nyelvújítása. A finn nyelvújítás később volt, mint a magyar. A színpad … a nyelvújítást is csak akkor fogadta be, midőn már diadalát kezdette ünnepelni. (Gyulai Pál)
3. Az a korszak, amelyben a nyelvújítás (2) végbement; kül. a magyar nyelvújítás kora (1772–1871). A borbély legalább ötszázéves magyar szó, a fodrász ellenben alig százéves, a nyelvíjításkor csinálta egy borbély. (Kosztolányi Dezső)
nyelvújítási.
