nyerseség
nyerseség [e-e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
Általában a nyers melléknévvel kifejezett tulajdonság; vminek, vkinek ilyen volta.
1. (ritka) Vminek nyers (1–2, 2d) állapota. A bőr, az ételek, a fa nyersesége. [A segédszerkesztő] leadta a hevenyészve irt sorokat a magok nyerseségében. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Vkinek nyers (4) volta; nyers (4a) modor, tulajdonság, természet lelki finomságnak, tapintatnak, jó modornak a hiánya. Van ebben az emberben valami furcsa, kellemetlen nyerseség. A nyerseség Csokonaiban nem fogyatkozás. (Kölcsey Ferenc) || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Vmely megnyilvánulásnak nyers (4a, 5a) volta, jellege. Beszédének, hangjának, modorának nyersesége. A jelleme tetszik nekem: … vészjósló nyugalma … nyersesége. (Ambrus Zoltán) || b. (átvitt értelemben, rosszalló) Nyers (4a) viselkedés, magatartás. Nyerseségével mindenkit megbántott. Heves gesztusokkal, katonás nyerseséggel szórták állításaikat. (Mikszáth Kálmán) No hát Le mit ásítozol – szólt rá … szokott nyerseségével a felesége. (Móricz Zsigmond)
