nyikorog
nyikorog tárgyatlan ige -tam, ..rgott, -jon; -ni v. ..rgani (hangutánzó)
1. <Vmely tárgy, ill. ennek kenetlen fa- v. fémrésze> vmihez súrlódva, egyenetlenül megszakadó, éles, kellemetlen hangot ad. Nyikorog az ajtó, a kerék, a szék; nyikorog a daru lánca; nyikorog az ágy (, ha ráülnek v. ráfekszenek). Sikított a gőz, emelődaruk lánca nyikorgott. (Karinthy Frigyes) Nyikorgott a talyiga kereke. (Babits Mihály) Az ól ajtaja kitárva. | Lóg, nyikorog, szél babrálja. (József Attila) || a. <Lábbeli> járás közben ilyen hangot ad. Nyikorog a csizma.
2. (ritka, rosszalló) <Személy> kellemetlen, vontatott, zeneietlen hangon, akadozva szól v. zenél. A tanítóképezdészek … mindennap … rettenetesen nyikorogtak a hegedűikkel. (Móricz Zsigmond) || a. (rosszalló) <Hang, zene> ilyen módon hangzik, szól. Hangod nem rossz, ámbár kissé nyikorog. (Szigligeti Ede)
3. <Kocsi, szekér, talicska stb.> ilyen hangot hallatva halad. Szekerek és kocsik végtelen sora nyikorog fával Almagyar felől. (Gárdonyi Géza)
4. (átvitt értelemben, ritka) <Főleg hivatali munka> akadozva, nehezen halad. Még itt-ott nyikorog az adminisztrációjuk.
nyikorgat; nyikorgó; nyikorogtat.
