1. Olyan <személy>, aki ollóval v. nyírógéppel kívánság és szokás szerint nyír vmit, kül. vágja, kurtítja vkinek a haját, vminek a szőrét. A gyerek haját nyíró borbély; a juhait nyíró pásztor; a bokrot nyíró kertész. || a. Olyan <eszköz, tárgy>, amelyet nyírásra használnak.
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Olyan <személy>, aki főleg mások rovására, mások félreállításával, elnyomásával tör célja elérésére, aki nyír (12) vkit. A beosztottjait kíméletlenül nyíró főnököt menesztették.
II. főnév -t -ja v. (tájszó, régies) nyírője [e] (ritka) Nyíró (I. 1), a nyírást rendsz. foglalkozásszerűen végző személy. Ostobaság nyírókat nevelni egy olyan bárányhoz …, amelyik már nyúzás alatt van. (Mikszáth Kálmán)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.