nyirok
nyirok főnév nyirkot, nyirka (csak egyes számban)
1. (biológia) A nyirokerek által a szöveti sejtek közti hézagokból elvezetett, a vérplazmától csak kisebb fehérjetartalmában különböző folyadék, amely fehér vérsejteket, elhalt szöveti sejteket, baktériumokat stb. tartalmazhat.
2. (ritka) Általában vmely anyagba itatódott és belőle szivárgó (hideg) nedvesség, víz. A dohos szoba falán csillogott a nyirok. De az a föld kövér s vidám kellemetes nyirokkal, Mely termékeny sűrű fővel és buján nőtt gazokkal. (Csokonai Vitéz Mihály–Vergilius-fordítás) Körűlzártak az óriás falak, | s nyirok fojtott, szemét- és pinceszag. (Szabó Lőrinc) || a. (ritka) Vízzel, nedvvel átitatott puha, süppedő anyag, föld. Vadvizes nyirokra hajtatta a juhnyájat. (Jókai Mór) || b. (ritka) Vmit vékony rétegben bevonó nedvesség, víz. [A farkasok] megförödtek a mocsár vizében, s lompos bundáikról ráfecskendezték a nyirkot a parázsra. (Jókai Mór) A nyirok harmatként csillogott a köveken. (Gárdonyi Géza)
3. (földtan) Némely vulkáni eredetű kőzet mállási terméke, többnyire vöröses színű agyag, ill. ilyen agyagból való talaj.
Szóösszetétel(ek): nyirokáramlás; nyirokkeringés; nyirokpálya; nyirokpangás; nyiroksejt; nyirokszövet; nyirokút.
